A karmester mint forgalomirányító

2012 tavaszán a Pannon Egyetem oktatóiból és hallgatóiból megalakult a Pannon Egyetem Szimfonikus Zenekara, melyhez a Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola növendékei, és további lelkes veszprémi zenészek is csatlakoztak. Számos koncertet adnak nemcsak egyetemünk berkeiben, hanem az ország más pontjain is. Portréinterjúnk szereplője Tóth Tamás, a zenekar karmestere, aki a kezdetekről, sikerekről és a karmesteri pálya szépségeiről mesélt lapunknak.

Meséljen a kezdetekről! Mikor és hogyan került az életébe a zene?

Zongoristaként kezdtem a pályafutásomat 9 éves koromban, majd egy évvel később más városba költöztünk, ahol áttértem a trombitára. Azzal kerültem később szakközépiskolába, ami után döntéshelyzetbe kerültem: folytatom katonazenészi pályámat, vagy jelentkezem karmester szakra. Az utóbbi mellett döntöttem. Viszont a trombitát nem hagytam abba: a debreceni főiskolán megrendezett országos trombitaversenyt karmester szakosként sikerült megnyernem. A főiskola utáni, igazi munkáséveimet Veszprémben kezdtem mint a helyi katonazenekar alapító karmestere, így – annak ellenére, hogy Nyíregyháza a szülővárosom – Veszprémbe mindig hazajövök. Nyíregyházán is tanítottam művészeti szakközépiskolában, illetve ott is vezettem zenekart. Tanítottam Gödöllőn és Csepelen és itt, Veszprémben is. Tavaly, amikor létrejött a Pannon Egyetem Zenekara, Kovács Péter kérésére vállaltam, hogy vezetem a csapatot. Most már ez a második évünk.

 

Hogyan alakult meg ez a zenekar?

A zenekar a Pannon Egyetem rektora és Kováts Péter, a zenekar szakmai felelősének együttes ötletéből alakult. Meghirdették a közösségi oldalakon és szerencsére találtak egy szenzációs menedzsert, Hegyháti Mátét, aki a zenekar és a kórus dolgainak főszervezője. Profi módon összetartja a csapatot, így nekem a szakmai munkán kívül más dolgom szinte nincs. Minden el van rendezve. Mindig.

 

Miben áll a zenekar repertoárja?

Nos, még néhány évig valószínűleg nem az én szerepálmaim fogják alkotni a repertoárunkat. Elsődleges célom, hogy ezt a sokrétű közösséget megpróbáljam összehozni. Hiszen a zenekart tanárok, diákok, illetve a Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola növendékei alkotják, tehát több korosztály. Ezeket mindenképpen össze kell simítani, és ehhez olyan művek kellenek, amelyeket jó kedvvel, de mégis egy bizonyos fajta szakmai igényességgel tudunk összerakni. Ebben sok van, amit nemcsak én, hanem a zenekari tagok is javasolnak. A komolyzenei darabok mellett megjelennek ismert és kedvelt musicaldalok és filmzene átiratok is. Minden esetben úgy igyekszem összeállítani a repertoárt, hogy legyen egy alap, amiből bővíthetünk vagy szűkíthetünk. Azt szeretném, hogy mindig rendelkezésünkre álljon egy olyan mag, amit bármikor képesek leszünk bárhol eljátszani.

 

Vannak-e példaképei a szakmában, akik motiválják önt?

A magyarok közül egyetlen egy van, őt pedig úgy hívják, hogy Ferencsik János. Ő az, aki minden magyar karmesternek azt hiszem, hogy a csúcsot jelenti. Külföldiek között is van néhány. Ezen a magas szinten már abszolút emberi rokonszenven múlik a dolog. Ilyen módon Claudio Abbado a nagy kedvenc.

 

Egyetemünk szimfonikus zenekara második éve dolgozik. Milyen fellépésekről, sikerekről és fogadtatásokról tud beszámolni?

Az elmúlt időben több koncertet csináltunk. Volt már egyetemi karácsony, egyetemi évzáró koncert. Nagykanizsán, illetve Keszthelyen, az egyetemi kampuszokban is játszottunk. Volt már jótékonysági hangversenyünk, ilyen volt például a tavaly december 5-i Máltai Szeretetszolgálat hangversenye a bazilikában. Próbáljuk minél inkább kivinni az emberek elé azt, amit csinálunk. Úgy tűnik, eddig mindenhol igen jól fogadnak bennünket.

 

Milyen módon segíti a karmester a zenészek munkáját?

A karmester nemcsak forgalomirányító, habár van ilyen szerepe is. Sok esetben számítanak rá például nehezebb belépéseknél. Az alapfeladatunk azonban mégis más. Képzeljünk el egy képet, ami természetesen mindenkinek mást mond. A kottakép ugyanilyen. Hozzájönnek a szürkeállományban őrzött háttér információk, és a végén, mondjuk 45 különböző elképzelés van. Akkor jön a forgalomirányító – a karmester –, aki megpróbálja ez a 45 különböző értékítéletet egyetlen valamivé összerakni. Amibe természetesen nemcsak saját maga, hanem az a 45 ember – a zenekar tagjai – is benne vannak. Igazán izgalmas feladat.

Mit üzenne a jövő karmestereinek?

Ezt a szakmát csak teljes erőbedobással lehet csinálni. Ez nemcsak a szellemi, de a fizikai erőnlétre is vonatkozik. Nos, én szinte minden próbán eltörök egy pálcát a levegőben, ez nem vicc. Képzelje csak el, hogy ötszázszor felemel egy gyufaszálat. Nos, én a karmesteri pálcát nem ötszázszor emelem meg egy próbán vagy egy koncerten. Tehát, ahogy mondani szokták, kellő energiákat kell mozgósítani ebben a szakmában. Ezért csak azt tudom mondani a saját tanítványaimnak is, hogy 120-al kell menni, és aki velem tart, attól is elvárom ugyanezt. Magamat és őket sem kímélem. De úgy gondolom, ez minden szakmában így van. Egy tanárom mondta egyszer azt, hogy a legfontosabb a profi szemlélet, ami nemcsak a profi tudást jelenti, hanem a dolgokhoz való hozzáállást. Ezen a pályán csak az él meg, aki profi és azok közül is csak a szerencsés.

Klózer Kitti

Fotó: Ruppert Tamás